A Magyar Zaporozsec Klub ha nem is egységesen de jelen volt a 2014-es Tuning Show-n. Minden pavilonra jutott legalább 1 zapi. A fő vagyis az A pavilonban Márti 1973-as fehér masinája feszített a Porschék árnyékában a Retro Auto Club standján. Ugyanebben a légtérben egy meglehetősen extrém Záporjóskán is megakadhatott a közönség szeme. Ugyanis egy ültetett, sötétített, fekete bőrtetős, rózsaszínben pompázó, vajszínű alufelnis egyed is borzolta a kedélyeket a Füzes Tuning jóvoltából. A B pavilonban egy már sokak által ismert M-es zapi csücsült, ami jelenleg Kovács Bálint tulajdonában van. A két- három- sőt négyszínű Zaporozsec, kicsinyített másával együtt fürkészte a látogatók tekintetét. És végül, de nem utolsó sorban a D – az előző kettőhöz képest a nyugalom szigeteként szolgáló – pavilonban, a Retropartyzánok standon álldogált a vörös posztón a ZAZ Mafia metálkék villámja . Ő volt az egyetlen zapi ami tárva nyitva volt az érdeklődők számára. Ugyanis a Retropartyzánok szellemiségét volt hivatott tükrözni, vagyis ez olyan, kordonok nélküli stand volt ahol közel lehetett menni az autókhoz, be lehetett ülni, diskurálni lehetett a tulajokkal. A standon elég illusztris társaság jött össze, a zapi mellett volt Dacia 1310, Polski 125, Lada 2102, Lada 2103, Lada 2104, Skoda 120L, Moszkvics 403, Wartburg 353 Tourist és egy Skoda 110R. A zapi és a dákó, a szocializmus két „lesajnált/legmegbízhatatlanabb” járgánya egymás mellé került. Kinyitott motorháztetőnél a stand felé közeledő érdeklődők leginkább a következő felkiáltásokkal éltek. Nézd ott a befőttesüveg a dákó motorterében mögötte meg a harckocsi indító motor kandikál a kis zapó hátuljából. És ezzel meg is érkeztünk a legendához vagyis a harckocsi indító motorhoz. A három nap kevés kivételtől eltekintve gyakorlatilag ennek a szellemében telt. Én ugyan igyekeztem megelőzni a kérdést azzal, hogy a jármű leírásánál külön kiemeltem, hogy ebben sohasem volt ilyen, de a legenda erősebb volt. Az emberek 90%-ának az első kérdése továbbra is az volt, hogy „jól tudom, hogy ebben egy harckocsi indító motorja volt?”. Én rendületlenül adtam a nemleges válaszokat úgyhogy remélem pár emberből sikerült ezt a fals információt kiűzni. Egyetlen Úr volt csak aki úgy kezdte, tudja ám ő, hogy nem harckocsi indító motor van benne, ugyanis annak idején katonaként ő megnézte a harckocsi motorját és ott bizony egyetlen léghűtéses V4 sem volt. A folytatásban pedig megemlítette az NDK-ban gyártott RS-09 típusú traktor motorjával való távoli rokonságot. Már 4. éve űzzük, hajtjuk a technikát, számtalan történetet hallottunk már, de számomra még mindig meglepő, hogy milyen sok ember birtokolta ezt a márkát. Ezen tanultak vezetni, volt a rokonságban, utcában, nagypapának, ezzel mentek a diszkóba stb. Majdnem mindenki utálta de mégis majdnem mindenkinek volt. Persze tegyük hozzá, hogy nagyon válogatni nem lehetett a Merkur kínálatáből. A második legnépszerűbb része az autónak a benzinkályha volt ami rendszeresen olajkályhának lett keresztelve, de ilyen apróságokon már nem is akadtam fent. Öröm volt nézni ahogy beültek és révedezve tekintgettek az utastérben az érdeklődők. Valakinek a gyerekkorát idézte fel, valakinek az első autózás élményét, valaki csak úgy beült mert még soha nem ült ilyenben, valaki beültetette a gyerkőcöt, hogy „látod kisfiam, apa még ilyenben töltötte a gyerekkorát” egyszóval ilyenkor azért büszke az ember a járművére, még ha tudja is, hogy nem a legtökéletesebb példány. Ezúton köszönöm minden érdeklődő gratulációját, jó érzéssel töltött el, hogy nem hiába csináljuk ezt a zaporozsecezést. De persze ezek a gondolatok a standon kiállított többi autóra és gazdáira is igazak. Szerintem a Magyar Zaporozsec Klub elvégezte küldetését, ahogy a totálcárosok fogalmaztak „a Záporjóskák is előre törtek, egyre több akad belőlük a kiállításon”. Reméljük előbb-utóbb az utakon is egyre többel lehet majd találkozni.

Íme a KÉPES beszámoló!