Október 22-én a Magyar Zaporozsec Klub újabb klubnapot szervezett, a helyszín ismét Janzer Gyuri remek kis dupla garázsa volt. Mint már megszoktuk ezek az összejövetelek nem csak azzal telnek, hogy leülünk és sztorizgatunk a nem létező Zaporozsecekről, hanem egy hús-vér jármű feltámasztásán szoktunk ügyködni. Szegény rácsos elejű 968-as több sebből vérzik, de nem reménytelen ama igyekezetünk, hogy egyszer majd saját lábán lehet vele közlekedni. A klubnapok kezdeményezője Vaskalap (Sipos Tomi) röviden összefoglalta a meghívóban, hogy mik történtek az előző részben: „A klubautón már odáig eljutottunk, hogy feltettük a hengereket a becsiszolt szelepekkel, de valamiért az egyik hengernél nincs megfelelő kompresszió, ezért azt újra megvizsgáljuk. A hidraulikus rendszert is felújítottuk, új fékcsöveket tettünk fel, és a munkahengereket, főhengereket is kezelésbe vettük, de a légtelenítés nem sikerült. Itt is végére kell járni a dolognak.” Annyival egészíteném ki, hogy a kuplungot sem sikerült még működésre bírni. Tehát a cél az volt, hogy mindhárom pedál töltse be a maga funkcióját ha már ott vannak és zavarják a sofőrt.

Mivel a metálkék villám már izgatottan várta, hogy kiszabadulhasson a garázsból, nyilvánvaló volt, hogy azzal jelenjek meg. Vaskalap vállalta a mitfárer szerepet és fél10 körül már a helyszínen is voltunk. Gubacsi Gábor és Legéndi Jani épp szemrevételezték Janzer Gyuri nemrég OT-s rendszámot kapott gépét. Aztán a raktárból előkerült a klub autó, aknára futottunk vele, majd nekiláttunk a hibák elhárításának. Gábor szokásához híven a motorra cuppant rá, Janival és Vaskalappal az oldalamon pedig nekiláttunk a hidraulika rendszernek. Időközben megérkezett Cserfalvi Zsolti is hisz nélküle nincs hidraulika rendszer szerelés. Gyuri eközben megpróbálta felderíteni, honnan csöpög az OT-s zapi váltójából az olaj. Legutóbb nem sikerült légteleníteni a fékrendszert úgyhogy ismét a főfékhenger kiszedése mellett döntöttünk. Ki lettek takarítva az fékolaj tartályok is ha már ott jártunk. Az egyikben tűlevelek voltak a másiknak az alján pedig valami lekvár állagú szmötyi. Egyik sem kimondottan segíti az olaj akadálytalan közlekedését. Aztán ott volt még a 3. vagyis a kuplung pedál is ami jelen állapotában semmilyen funkciót nem töltött be. Ha már főfékhenger akkor a kuplung főhengert is kiszedtük reparálási céllal. Hoztam az elfekvő készletből 3 gyanúsan nem teljesen tökéletes kuplung főhengert és nekiláttunk robbantott ábrákat gyártani az alkatrészekből. A főfékhengernél viszonylag hamar kiderült, hogy a beléből hiányzik egy távtartó szerűség, amit egy hasonló alkatrésszel pótoltunk, lepróbáltuk a szállítási képességet és rányomtuk a „Mehet vissza” pecsétet. Kuplung főhengerből jól állunk gondoltuk, de végül a 4 példányból nagy nehezen egyet sikerült összeollózni, de az az egy sem mutatott olajszállítási hajlandóságot. Nem baj, megindítottuk a beszerelési hadműveletet majd meglátjuk alapon. Gábor szép fokozatosan bontotta le a motort míg végül eljutott a dugattyú olajlehúzó gyűrűjéhez, melynek hézagja nagyobb volt a kelleténél. Nem volt mit tenni kell egy másik gyűrű, addig felesleges is összerakni. Közben Zsoltival gondoltuk kicseréljük a kormányt ugyanis a fent lévő szénné porladt karika helyett hoztam egy nem porladó bár kicsit csámpás egyedet. Normál esetben 5 percnél több időt nem igényel a csere. Hát persze, hogy ez nem normál eset volt. Kisebb-nagyobb megszakításokkal 1,5 órát vett igénybe ez a művelet. Kínunkba csapágylehúzót is bevetettünk a siker érdekében, de megnyertük a csatát. Közben Zsoltival elkereszteltük RAT Zaporozsec-nek a klubautót és közösen rábólintottunk, hogy bár egyikünk sem rajongok az ültetésért, de ehhez az autóhoz passzolna egy szénné ültetés sőt fektetés. Aztán egy gyors ebéd, kis láblógatás majd újra fejest ugrottunk a fékolajba. Közben Gyuri elhárította a váltóolaj folyási problémát a sajátján. Valami lemezke kicsit csálén állt és ott csörgedezett az oil. OT zapi aknáról le, klub zapi aknára fel. Elkezdtük légteleníteni a kuplung ágat. Kismillió pedál nyomkodás után szomorúan konstatáltuk, hogy semmi sem történik. Pedig mindent megpróbáltunk, túlnyomást is imitáltunk a légkompresszorral. de hiába. Hogy némi sikerélménnyel zárjuk a napot áttértünk a fékre. Végigmentünk a légtelenítési sorrenden és eddig szokatlan módon minden az előírtak szerint működött (na jó majdnem, az egyik ágat csak másodjára lepte el a fékolaj) és már majdnem ment rá a „működik” pecsét mikor az egyik zsír új fékcsövön egy hajszál repedést fedeztünk fel. Legközelebb majd kicseréljük, de most akkor irány fékpróbázni, hangzott a csatakiáltás. Ezt már Zsolti nem láthatta, mert távozott körünkből, de természetesen ez az ő érdeme is. Felsorakoztunk hát és megkezdtük az EURO NCAP gyalogosvédelmi tesztjét, ami teljes…… az eredményt a FOTÓALBUM végén lévő videón lehet látni és ki-ki eldöntheti, hogy sikerült.