A metálkék zapin száguldó riporter ismét jelentkezik, igaz nem metálkék zapin, de továbbra is száguldva. A szervezők forradalmi ötlettől vezérelve 2012. március 15-ére időzítették a következő zapi klubnapot.

„Aznap korán reggel Petőfi Sándor az ifjúság kávéházába sietett és Vasvári Pált és Bulyovszky Gyulát ott találván, Jókai Mór lakására hívta őket, ahol a 12 ponthoz proklamációt szerkesztettek. Petőfi 8 óra körül társaival a Pilvax-kávéházba ment, a kitűzött időre csak hatan jelentek meg….” Akár kezdődhetett volna így is a mai nap, de a modern átirat szerint: Előző nap korán reggel Janzer György a Grassalkovich úti Mezőgazdasági Bolthoz sietett és Endes Lászlót ott találván, gyorsan trélerre rakták a klubzapit. Majd konzultálván Laczó Zsoltal megfogalmazták a 12 pontból álló tennivalók listáját. Gyuri 8 körül társaival a Nyári Pál utca 6-os szám alá ment, a kitűzött időre csak hárman jelentek meg…. nos lehet pontosan nem így történtek a dolgok, de én így tudnám elképzelni. Az viszont már biztos, hogy a márciusi ifjakhoz rDave-vel 9 körül csatlakoztam. Ahogy a fotókon is látható, volt egy aknával felszerelt és egy sima garázs, jó csapat, napsütéses tavaszi idő szóval minden adott volt egy sikeres nap eltöltéséhez. Új versenyzőt is köszönthettünk a gyakorlaton Legéndi János személyében, illetve lehet csak nekem új. Az első fotók elcsattintását, majd a beöltözést követően mindenki megtalálta a számára ideális elfoglaltságot. A bal sarokban Gyuri és Vaskalap a tavalyi OT expon kiállított zapit vették kezelésbe. A cél a hátsó futómű kiszerelése volt. A jobb sarokban pedig a klubautó motorjának összerakására vállalkozott az Atis, az időközben befutott Gábor, Dave, Jani, és jómagam nevével fémjelzett csapat. Viszonylag hamar kiderült, hogy a motor összerakásához elengedhetetlen hengerfejek Fozátnál maradtak. Közben mindenki zapi hangra lett figyelmes, megérkezett Polgári Gabi és M-es gépe. Persze mindenki eldobta, ami a kezében volt úgyhogy volt nagy csörömpölés. Itt most kb. 20 perc történései kiestek, mivel én és Dave mentünk az elhagyott hengerfejekért. A hiányzó alkatrész leszállítását követően, nagy erőkkel kezdtünk dolgozni a klubautón. Igyekeztem mindkét sarok munkálataiba betekintést nyerni, úgyhogy itt is ott is kotnyeleskedtem. A klubautónál volt nagyobb a sürgés-forgás, Dave és Jani az ajtókárpitra és a zárra vetették rá magukat és mire feleszméltünk Atis és Gábor nyomatékkulccsal a kezükben már húzták is meg a hengerfej csavarokat és állították a szelephézagokat. Én pedig ezalatt leműtöttem az egydobos kipufogó rendszert meglehetősen nagy hanghatást keltve, mivel a bilincs csavarok eggyé váltak magával a bilinccsel. Menet közben adódott egy villámfeladat is ugyanis Polgári Gabi csomagtartója alatt gyanús tócsa jelent meg. A mintavételezés során megállapítottuk, hogy ez bizony benzin, úgyhogy a gyanú a benzinkályhára terelődött. Mivel nem volt bekötve a kályha az egyik benzincsőből bizony folyt a majd 450 Ft-os nafta. Egy csavar és egy bilincs segítségével elejét vettük a további károk kialakulásának. Ezt követően távozott is köreinkből , de Milán személyében újabb érdeklődő csatlakozott hozzánk. Persze voltak megint elmaradhatatlan érdekesebbnél érdekesebb történetek és hasznos tanácsok. Korgó gyomrunk jelezte igényét némi táplálék bevitelére, uhogy Gábort és Janit hátrahagyván elfoglaltuk a „kantint”. Előétel gyanánt, Milán képekkel gazdagon illusztrált rövid moszkvics, volga és zaz érdekességeket osztott meg velünk.  Benyomtunk pár szelet pizzát, persze március 15-e tiszteletére magyarost. Milán lecsatlakozott mi pedig visszatérvén a bázisra megcseréltük a két zapit. A klubautó motorjának összerakása folytatódott és a kipufogó is visszakerült a helyére. Bár a bilincsek csavarjai használhatatlanná váltak és nem volt cseredarab, de ahogy Atis többször is mondogatta „ilyen kis dolgokon ne akadjunk fel, így marad”.  A szomszédban lévő szebbik zapi pedig fel lett bakolva és ki lett kapva alóla a hátsó felfüggesztés. Miszlikre szedés után, megy majd homokszórásra meg festésre és végül vissza a helyére. Közben a klubautó motorja lassan indításra alkalmas állapotba került. Az olajat leeresztettük,de megfelelő eszköz híján ülepítéses módszerrel megszűrve borítottuk vissza a motorba. Itt jegyeznék meg egy érdekességet. A képeken látható Nestea-s flakonon keresztül gondoltuk visszatölteni az olajat. A meglepetés akkor ért minket, amikor kiderült, hogy a flakon száján lévő menet és az olajbeöntő nyíláson lévő menet közel azonos. Pár fordulatot be lehetett tekerni a nyílásba. Ha nem látom saját szememmel, nem hiszem el.  Elérkezett a nagy pillanat, a motor beindítása. Biomechanikus gyújtáskapcsoló alkalmazása mellett tettük le a voksunkat vagyis Atis a gyújtáskapcsolónál a megfelelő kábeleket összekötötte ezzel csiholván gyújtást, Gábor pedig egy csavarhúzóval a motortérben birizgálta a megfelelő kivezetéseket. Pár köhhintés után életre is kelt a szerkezet és nyugtáztuk, hogy egész jó a hangja. A nagy öröm közepette azonban a porlasztó szívó részéből elkezdett csorogni a benya a forró motorra, mert mint kiderült felakadt az úszóház a karbiban. Kis benzinszag lett, de katasztrófa nem történt. Atis nem is bírta a feszültséget, összepakolt és haza is indult fatornyos kis falujába… na jó mennie kellett. Szóval a hiba javítását követően ismét indítózás következett. A próbálkozást siker koronázta, a motor egész szépen járt, ahogy az a videón is hallható talán és még alapjárat illetve co állításra is jutott idő a literes flakonba töltött benzinből. Kiállni sajnos nem tudtunk mert a fék és a kuplung tropa volt, de így is sikerként könyveltük el a napot. Végezetül áttoltuk egy másik fedett helyre, összepakoltunk és ki-ki elindult a maga útján.

Egy személyes élményt még így a végére. Vaskalap 1969-es Vauxhall Vivájában volt szerencsém utazni egy darabon, amit ezúton is köszönök. Élmény volt! Az a csöpp motor az elejében, meg a kis gokart kerekek… jóvágású kis brit gépjármű.

Egyenlőség, szabadság, testvériség!

Képek és videó az alábbi ITT!