Ezúttal Vaskalap élménybeszámolóját írását olvashatjátok:

Közel egy év után ismét elővettük a klubautót. Ezúttal a javítás céljából kiszerelt ablaktörlő motort terveztük visszatenni és a régóta esedékes zsírzási műveletet akartuk végrehajtani. A házigazdán kívül hárman jelentkeztünk a feladatra és már az elején nehézségbe ütköztünk: nem sikerült elindítani az autó. Úgy tűnt, az AC-pumpa adta meg magát, mert a kezdeti pumpálás után már nem érződött ellenállás a karnál, tehát azt gondoltuk, nem szállít benzint. Ezt a karburátor fedelének levétele után cáfolták a tények, hiszen az úszóház tele volt benzinnel. Némi tanakodás után arra jutottunk, hogy az AC a színültig telt úszóházba már nem tud több benzint szállítani, az pedig onnan egy dugulás miatt nem jut a motorba. Sajnos tolni kellett az autót a tárolótól a műhelyig.

Gábor levette hát a karburátort én meg Csabi barátommal nekifogtam beszerelni az ablaktörlő motort. Akkor eszméltem rá, hogy Kristóf lefényképezte ugyan a vezetékek bekötési pontját, de pont õ hiányzott, a képeket pedig hiába küldte el két telefonra is, azokat nem tudtuk megnyitni. Nehezítette még a feladatot, hogy a rendelkezésre álló kapcsolási rajz a rövid vezetékszakaszok esetében nem jelöli a színeket. Kénytelenek voltunk hát kísérletezni, ami végül is sikerült, kiválóan működött mindkét sebességfokozatban úgy, hogy minden vezetéknek megtaláltuk a helyét. (Az otthoni gépemen nekem megvoltak a képek, amit a klubnap után összevetettem a szerelésünkkel és minden pontosan egyezett.) Időközben Gábor egy szemetes tetején szétszedte a karburátort, levegővel kifúvattuk, majd össze is rakta, következett a próbakör. Nem voltam elégedett, mert gázadásnál gyorsulás helyett torpant az autó. Nem volt mese, ismét szét kellett szedni, ezúttal alaposabban: még a gyorsító szivattyú melletti súlyszelepet is kivette Gábor.

Csabival közben befejeztük a szerelvényfal visszaszerelését, ám a töltés visszajelző lámpát nem találtuk. De még a foglalatot sem, úgy néz ki, az szőrén-szálán eltűnt. Ugyancsak eltűnt a szélvédő alatti fekete bordás takarólemez, pedig erre határozottan emlékszem, hogy levettük egy évvel ezelőtt, aztán odatámasztottuk egy műhely sarkába, akkor láttam utoljára.

Kész lett a karburátor is, a próbaúton már jól teljesített, ideje volt nekifogni a zsírzásnak. Egy elég masszív zsírzó prést vittem, de ezt is nagy erővel kellett nyomni, hogy a rég beszáradt helyekre bejusson a kenőanyag. És itt akad még egy nehézség: a művelet után kézzel nem tudtuk levenni a zsírzó gombról a csatlakozót. Kénytelenek voltunk megemelni az autót, levenni a kereket, hogy jobban hozzáférjünk és neki tudjunk veselkedni. Így sikerült levenni, viszont nagyon elment az idő, félbe kellet szakítani a műveletet.

A következő alkalommal a zsírzást tényleg be kellene már fejezni, és jó lenne pótolni az elkallódott töltésjelzőt és a borítólemezt.

Köszönjük Gyurinak, hogy ezúttal is biztosította a helyet a szenvedélyünkhöz. Végezetül pár KÉP