Praktikum és Ideológia a Szocialista Járműiparban
Nos kedves zapi rajongók, sikeresen abszolváltuk a mai napra tervezett “túrát”. Délelőtt összefutottam Kánya elvtárssal és egy másik szolnoki elvtárssal, hogy felszáguldjunk a metálkék villámmal a Zugligeti út 9.-es számhoz, a volt Iparművészeti egyetem épületéhez. „Elnézést Tanár Úr a késésért, de Zaporozseccel jöttünk….” akár kezdődhetett volna egy ilyen „antré”– val is a Politikai Formatervezéstan avagy Praktikum és Ideológia a Szocialista Járműiparban c. előadás. Ugyanis jó főiskoláshoz méltóan sikerült fél órás késéssel beesni az első téma előadójának Boros Jenő szakújságírónak az előadására. Így lemaradtunk a korabeli gyári bemutatófilmekről, reklámokról, de jó eséllyel ezek fent vannak youtube-on. Amikor beléptünk, a kivetített képen éppen Sztálin elvtárs vizsgálgatott egy ZISZ tervrajzot. Az előadás nagy vonalakban annyiról szólt, hogy az SZKP XX. kongresszusa előtt tervszerű autó előállításról nem lehetett beszélni, utána is csak a kiváltságosoknak járt verda, amivel lehetett döngetni Moszkva utcáin. Habár voltak ügyes, tehetséges dizájnerek, nem hagyták őket érvényesülni, csak az 5 éves tervben leírtak szerint lehetett működni. Leginkább másolatokból élt az autóipar. Igaz nem a mai kínai módszert alkalmazták, tehát nem egy az egyben másoltak, hanem csak alapul vették a kapitalista ipar „remekeit”. De gondolom ezt már mind tudja a társaság uhogy nem rizsázok többet. Az még viszont érdekes infó volt legalábbis számomra, hogy Sztálin kedvenc típusa a Packard volt, melyre kísértetiesen hasonlított a GAZ-13 leánykori nevén CSAJKA J Jah és esett pár szó még az autók elején virító díszekről, a Volga M21 nagy vörös csillagjáról, a Zisz lobogó szászlójáról stb.
Aztán Hidegföldi Attila, az előadás moderátora és nem utolsó sorban a Volga-Csajka Autóklub elnöke bekonferálta a totalcar-os Csíkos kollégát. Gondolom őt nem kell bemutatni senkinek, megosztó személyiség valakinek tetszik valakinek nem. Miután 5 percig gyönyörködhettünk egy olasz elvtárs névszerint Пальмиро Тольятти leánykori nevén Palmiro Togliatti arcképében, átértünk a zsigulik történetére. 1965-ben kezdődtek a tárgyalások a gyártáshoz szükséges licenszek, meg egyebek megvásárlásáról a olaszok és a szovjetek között. Mindenféle alkudozásokat követően számomra szintén meglepő tényt közölt Csíkos mester… a gyárat teljes egészében az olaszok építették fel, amihez ők maguk adtak 1 milliárd $ hitelt a szovjeteknek. Az olasz-orosz jármű először Vilszto névre hallgatott volna megemlékezésül Lenin 1970-ben esedékes 100. születésnapjáról (V. I. Lenin szto, azaz száz). Másik érdekes dolog, az a tévhit miszerint az első zsigulik még FIAT motorral jöttek le a gyártósorról, ezért azok strapabíróbbak voltak. Ez olyan legenda kb. mint hogy a zapiban T-34 tank indítómotor van J Soha nem készült FIAT motoros zsiga, csak a gyártás elején még betartották a minőségi előírásokat, így jobban sikerültek az erőforrások. Jah és ha már tévhit akkor még annyit, hogy a zsigulit valójában az olaszok tervezték át a FIAT 124-ből nem a ruszkik. A prototípus a FIAT 124 R nevet kapta. Nah de akit komolyabban érdekelnek a részletek az itt keresgéljen (Csikós is innen „lopta” az előadás anyagát):
A moderátor úr némileg tiszteletlenül talán, de lelőtte Csikóst, hogy túllépte a beszéd keretét, uhogy a Skoda történetét majd máskor ecsetelje. Aztán Varga Péter, szovjet jármű szakértő következett. Az előadás címe: A szovjet járműgyártás zsenialitásai és tévútjai. Itt felcsillant némi reménysugár, hogy esetleg a zapi is említésre kerül, de sem a zsenialitás sem a tévút kapcsán nem esett szó róla. Rövid áttekintést kaphattunk a szovjet járműgyártás „felfutásáról”, de sok volt az átfedés az előzőekben elhangzottakkal, uhogy 1-2 részletet leszámítva kicsit lapos volt a dolog.
Rövid szünet után rátértünk a magyar járműgyártásra. Először Négyesi Pál kalauzolt el minket a magyar törpeautók világában. Az Úttörőtől kezdve az Alba Regián át a Puliig. A vége mindegyiknek ugyanaz lett… nem került sorozatgyártásra és elhaltak. Nekem személy szerint legjobban a Szabadi Kálmán féle Fesztivál névre hallgató kisautó tetszett. Tényleg olyan volt mint egy batár nagy amcsi vas kicsiben. Akit érdekel jobban a téma:
http://www.autonavigator.hu/sztori/magyar_torpeautok-4389
És végül Hídvégi János muzeológus ejtett néhány röpke szót a méltán világhíres Csepel, Tünde, Panni motorokról/robogókról.
Az előadás végeztével az egyetem előtt egy farmotoros IKARUS és egy GAZ-14-es várta az érdeklődőket. Többek között eme járművek és persze a kis metálkék zapi részvételével, átcsorogtunk a városon, hogy megérkezzünk a Deák Térre, ahol egy formatervezői kiállítást lehetett megtekinteni. A legmenőbb a beállás volt, ugyanis egy laza piros lámpánál, hevesen közlekedő gyalogosok között kellett felkapatni a zebrán keresztül a járdára a néhai buszpályaudvar épülete elé. Buszkén jegyzem meg, hogy a sok bóklászó emberke közül többen is a „jéééé egy zapi” megjegyzéssel haladtak el a Volgából, Csajkából, Zapiból és egy Trabiból álló konvoj mellett.
Hát valahogy így nézett ki ez a dolog, egész jó kis napra sikeredett, csak hiányozott még pár élő szovjet jármű. Jobban nézett volna ki a konvoj a deák térig ha nem csak 3-4 szovjet típus vonul, de majd talán jövőre.
Néhány kósza fotó is készült: