Partyzánkodó Magyar Zaporozsec Klub

Április 26-28. között először került megrendezésre egy merőben új kezdeményezés, ami a Retropartyzánok nevet kapta. A ’60-as, ’70-es, ’80-as évek Magyarországára  jellemző járművek márkaklubjai részvételével  megtartandó retro jármű kiállításban/találkozóban a Magyar Zaporozsec Klub is meglátta a lehetőséget. Összetrombitálta hát eme kicsiny klub a leglelkesebb tagjait és megkezdte a partyzán akciót. Megtörténtek a szokásos „ki milyen autóval mennyi időre tud jönni” megbeszélések. Menet közben március 24-én megtartotta a klub az első közös klubautó szerelőnapját is, ahol a nap végeztével megfogalmazódott egy kósza ötlet. Mi lenne, ha kitámasztanánk a klub közös, ütött-kopott itt-ott kicsit rozsdafoltos verdáját vagyis a KlubZapit. A tréleres klubtagunk rábólintott, hogy kiviszi a helyszínre így hát a listán már 5 kiállítandó autó szerepelt. Aztán ahogy teltek múltak a hetek, tovább formálódott az ötlet. Mi lenne ha egy kicsit interaktívabbá is tennénk a standunkat és egy-két szerelési munkafázist a kiállítás ideje alatt végeznénk el. Heves bólogatások közepette ez az ötlet is elfogadásra került. És mivel a kiállítás szervezői is pozitívan álltak hozzá a némileg szokatlan elgondoláshoz, az utolsó akadály is elhárult a megvalósítás elől. Hogy egy kis reklámot is csináljunk a klubautónak készült egy plakát is „Egy zapi megmentése” címmel, a rövid története is papírra lett vetve illetve az eddig elvégzett és a tervezett munkák írásos nyoma is megszületett. És ha már ilyen szép számmal tervezte a bemutatkozást a klub a nagyérdemű előtt akkor legyen már egy fotózás is gondoltuk. Már régóta dédelgetett álma a klubnak, hogy egyszer majd készülnek olyan képek amiből akár egy naptár is kerekedhet. Gondoltunk hát egy nagyot és felbéreltünk egy fotóst, aki a rendezvény mindhárom napján a zapikra és a velük kapcsolatos dolgokra szegezte az objektívét. Azért említsük meg a nevét is ne csak „A fotós”-ként kerüljön be a köztudatba. Vas Gergelynek hívják angolosítva ugye Gregory Iron és többek között itt lehet megismerkedni a munkáival http://www.gregoryiron.com/. Egyszóval minden összeállt következhetett április 26-a vagyis a Magyar Zaporozsec Klub történetében először egy saját önálló stand kiépítése, a Csepel Művek területén a Retropartyzánok nevű kiállítás keretein belül. Az idilli kép azonban egy apró hibát is rejtett. Én mint a zapi klub „krónikása” és a Koma Pictures elnevezésű filmes társaság kitalálója vállaltam egy kollégámmal együtt az egész rendezvény megfilmesítését. Ez ugye azzal járt, hogy nem nagyon tudtam aktív részt vállalni a klubautó szerelési munkálataiból és úgy általában a zapi stand pesztrálásából. Azért a stand kidekorálását még én végeztem illetve a lebontást is megnyertem.

A pénteki napon rögtön egy zapi fotózással indítottunk, mégpedig a metálkék villám került a fotós célkeresztjébe. Kisvártatva megérkeztek Bándiék is a zöld 968-al és ha már ott voltak róluk is készült pár kép. Közben mentek a telefonok ki, mikor érkezik meg persze közben feldíszítettük a standot. Janzer Gyuri volt a következő befutó a tréleren hozott klubautóval. Még mielőtt a kiállító térre támasztottuk volna, egy alkalmas helyszínen jól le lett fotózva, majd kézi erővel lett a helyére tolva. Aztán megjött Gyuri OT-s gépe is, a nap vége felé pedig befutott Képes Gábor M-es technikája is Vaskalappal a volánnál. Az ő útjuk nem volt zökkenőmentes, ugyanis egy rejtélyes technikai probléma miatt egy kis időt az út szélén kellett tölteniük, de hamar életre kelt a táltos és be is vágtattak 5. kiállított zapiként a kiállító térre. Ezzel kialakult a Magyar Zaporozsec Klub végleges standja. A klubzapit jól szétpakoltuk, hogy a 70-es 80-as évek parkolóban szerelgetős életérzést megpróbáljuk visszahozni. A látogatók és a többi kiállító pozitív visszajelzéseiből azt lehetett leszűrni , hogy ez sikerült.

Következett a szombati nap, ami a legmozgalmasabbnak ígérkezett a kiírás szerint. Már reggel 9-től érkeztek a látogatók a csarnokba. Ezen a napon újabb klubtagok is csatlakoztak még ha csak rövid ideig is. Szasz Atis a szokásos, ültetett M-es géppel jelent meg, Bózsing Szabolcs a kanárisárga kopoltyússal és családjával érkezett. Ők ketten rögtön a fotós horgára is akadtak. A nap folyamán még beugrott Szabó Pityu is az OT-s fehér kopoltyússal, de őt nem sikerült lencsevégre kapni. Menet közben beindult a klubzapi szerelése is Vaskalap vezényletével. A felbakolt autónak igencsak a csodájára jártak hiszen a többi kiállító klub leginkább csillogó villogó járműveket hozott, szemben a mi kis viharvert Zaporozsecünkkel. Megtörtént az AC csere, bekerült a kuplung rendszer új rézcsöve, a karbi is meg lett vakargatva, igaz az még igényel némi törődést; bekerült az új gyújtáskapcsoló, pár kapcsolót is meg lett piszkálva és végül a metálkék villámból kölcsönzött akksival működésre lett bírva a motor. A látogatók érdeklődve figyelték és szimatolták a zapi hátuljában duruzsoló kis V4-et, még ha csak korlátozott ideig is. Ugyanis a benzintank még javítás alatt van addig pedig egy jól irányzott befőttesüvegből történt az éhes jószág etetése. Sajnos a kuplung még mindig nem szuperált. Valszeg a szerkezet lehet összerohadva. Mindemellett a nap végeztével elégedett lehetett a klub magával, a klubzapin keresztül sikerült bekerülni a kiállításról tudósító hírportálok cikkeinek majd mindegyikébe. Többek között Csikós Zsolt is megemlítette kicsiny klubunk közös Zaporozsecét: „Zapók minden mennyiségben, a szívemnek legkedvesebb állapotban, felbakolva, berhelés közben (a berhelő brigád mellette izzad), rommá rohadva is – emlékeim szerint ez az autó így a leghitelesebb.”

A nap zárásaként elfogyasztottuk a vacsorát, majd megérkeztek a Turbometal-os srácok, a beharangozott fényfestés fotózásra. Az éj leple alatt le is kapták a csarnokban álló összes járművet, köztük persze a zapikat is.

A vasárnap lazábbnak ígérkezett a program szerint. Ekkor már csak 4 zapi állt a standon, ugyanis Képes Gábornak az okkersárga M-esét szombat este már el kellett vinnie. Az 13 órás zárásig, ismét nagy számú közönség bóklászott a járművek között. A program végeztével megtörtént a közös Retropartyzános fotózás, majd a zapi klub fotósa is megörökítette a megmaradt 4 zapiból álló flottát.

Úgy gondolom a Magyar Zaporozsec Klub összes tagja nevében mondhatom, hogy méretünkhöz és lehetőségeinkhez képest kicsiny csapatunk tisztesen helytállt a kiállításon. A szombati nap folyamán pedig volt, hogy egyszerre 8 Zaporozsecet is lehetett látni a statikus és dinamikus soron. Ezúton is megköszönnénk a fotósunknak Vas Gergelynek, hogy a három nap alatt megörökítette az utókor számára szeretett járműveinket. Hogy Képes Gábor szavait idézzem „személyiséget adtál az autóinknak”. Az elkészült képek egy albumba gyűjtve ITT megtalálhatóak (ha bárki bármiféle módon szeretné közzétenni a fotókat, annak kéretik a forrásmegjelölésnél feltüntetni: „www.gregoryiron.com, Gregory Iron Photography”)