avagy KGST Party egy zaporozsec és hírös krónikása szemszögéből

No hölgyek/úrak!

Történt az vala, hogy az Úr 2012. éve augusztus havának 17. napján kezdetét vette immár 10. alkalommal a KGST Party. Na nem fogok végig így írni, csak próbáltam hű maradni Vajtu Zsolti azon kijelentéséhez, mely szerint én vagyok az ő krónikásuk. Igaz ő valószínűleg a képekre meg videókra gondolt, de szöveget is tudok. A lényeg, hogy megjártam eztet a nyíregyházi találkozót. Odafelé a kb. 240 km-t Oláh Józsi és későbbi díjnyertes fehér zsigájának társaságában tettem meg. Az indulás brutálisan korán volt! Hajnali 1 órakor a gödöllői MOL kút parkolójában volt a találka és 2 kisebb pihenővel fél7-re már Nyíregyházán voltunk.  A csipás szemű szervezőktől megkaptuk az instrukciókat egy bazi nagy dobozba zárva és nekiláttunk helyet keresni. Ezen a ponton éreztem némi tanácstalanságot a szervezők részéről. Egy focipályához hasonló terület volt kijelölve sátrazásra. Az áramforrás a szélén volt ergo célszerű volt oda telepedni. Viszont ezt mások is így gondolták. Egyetlen hely maradt ami szóba jöhetett, a színpad mögé vezető kitaposott ösvény mellett. Ez azért volt necces mert a zsigás részleg többi tagja (5 autó + egy skiff sátras utánfutó) csak délután/este érkezett és addigra már világosan látszódott, hogy ezen a közlekedő úton bizony közlekednek. Ráadásnak pedig a rozsdakupacosok ott ácsolták a „mobil stúdiójukat”. A zapit is számtalanszor kellett tologatni A-ból B-be. De legalább az is látta aki nem akarta. Némi morgolódást követően végül egyetértésre jutottunk és mindenki letelepedett a saját helyére. A pénteki nap lényegében az akklimatizálódásról szólt. A zenék sajnos nem tükrözték a „KGST életérzést”, a kaják viszont tűrhetőek voltak és a társaság is príma volt. Délután volt valami tájékozódási túra, de azt kihagytuk mert nem érkeztek meg időben az erre „kijelölt” zsigulis emberek. Este volt nagy bevásárlás, ivászat meg sztorizgatás. 10-kor pedig a mozigépész betöltötte a RozsdaTV premiert és mindenki bámulta a mozit. Jó kis videót hoztak össze a srácok, megérte rá várni, remélem egyszer közszemlére teszik.

A szombati nap reggel 7 körül indult, egy Oláh Józsi féle gázrezsón készült sok tojásos gazdag rántottával. Majd megkezdődtek a délelőtti programok, kutyasulis bemutató, kun fu bemutató, valami csajszi meg csávó énekelt kb. ennyi. Közben folyamatosan érkeztek a verdák, pikk-pakk megtelt a kemping. Voltak ám érdekes példányok, pl. egy citromsárga Skoda 120 GLS egyenesen Csehországból. Délután 5-kor indult a felvonulás, úgyhogy már 4-kor megindult a mozgolódás. Gálánsan felajánlottam a zsigásoknak, hogy felnyomom a fotógépemet a motorháztetőre és levideózom őket menet közben. Az ötlet jó volt csak a kivitelezésbe csúszott némi hiba. Sokat tökölődött a konvoj menet közben és a gépre csak 17 perc videó fért, ami pont addig volt elég, amíg beértünk a városba. Mindegy a lényeg így is meglett. A felvonulás elég komoly volt, se vége se hossza, ezt különösen a körforgalmaknál lehetett megfigyelni. A vonulás végén az autók a skanzenben parkoltak le, volt nagy színpad, 4 For Dance, meg eredményhirdetés. A csapatból Oláh Józsi végre behúzott egy díjat a fehér zsigájáért a szervezők pedig azzal köszöntek el, hogy ebben a formában ez volt az utolsó KGST Party. A felálló tömeg vastapssal köszönte meg a elmúlt éveket a szervezőknek. Autókkal ki a skanzenből, majd vacsora egy közeli étteremben. Aztán állítólag volt valami túlélő verseny, de valószínűleg erről lemaradtunk. Ha csak nem az volt, hogy ki tudja józanul túlélni az esti retro discot.

Vasárnap a korai kelést követően feléltük a még megmaradt kajákat illetve volt aki a közeli hotelbe reggelizett. Aztán következett a sátorbontás, majd kiscsoportos foglakozás gyanánt többedmagammal felkerekedtünk megnézni a híres nyíregyházi állatkertet. Ebéd az állatkert éttermében… egy kicsit faramuci helyzet amikor vörösboros marhapörköltet falatozik az ember, miközben az ember háta mögött a majmok dinnyét csócsálnak, előtte pedig az elefántokkal fotózkódnak a vendégek. Egyébként remek kis állatpark, ajánlom mindenkinek, aki arra téved. Mondjuk minimum fél nap, gyerekkel egy, több gyerekkel ottalvós. Fél4 körül érzékeny búcsút vettem az ott maradóktól és egy zsigával párban elindultam hazafelé. Egy apróbb karburátor problémát leszámítva eseménymentesen telt az út.

Összességében jó kis rendezvény volt ez és büszkén vettem részt, a Magyar Zaporozsec Klub tagjaként Zaporozsec típusú járművel. Ugyan a szervezők és a Rozsdakupac magazin nem értékelték a részvételemet, de számomra mindennél többet értek a személyes gratulációk és a nézelődők elismerő pillantásai. Biztos vagyok benne, hogy sok fényképalbumba bekerültem. Egyik kedvenc párbeszédem apuka és kisfia között:

Apuka: Na milyen autó ez?

Kisfiú: Zaporozsec

Apuka: És hogy szokták hívni?

Kisfiú: Bádog Böske

Apukánál rákérdeztem, miért hívják így, de erre nem tudott választ adni, ő is csak hallotta.

A másik kedvenc szituáció, amikor felvonulás közben megállt a sor és én pont egy kocsma elé keveredtem csikorgó fékekkel. A kocsma előtti forma sörrel a kezében beszaladt és kihívta a hasonló fazonú haverjait. Nézzétek Zápor Jóska, majd elismerően rázták a sörösüveget a kezükben. Búcsúzóul pedig a „füstöld a gumit” felkiáltást skandálták. Kár hogy akkor már nem ment a felvétel.

Emitten a FOTÓK!

Végezetül megköszönöm a Magyarországi Veterán Zsiguli és Lada Egyesületnek és a Veterán Zsiguli Egyesületnek, hogy megtűrtek soraikban. Ennek örömére készítettem egy aprócska videót is a zapi motorháztetejére nyomott fotógéppel: