Krúzolás a klubautóval

Itt a nyár itt egy újabb szerelős klubnap, mégpedig nem is akármilyen. Immáron nyolcadjára jöttünk össze a Janzer Gyuri által biztosított jól felszerelt műhelynél. A körlevélben meg is lettek pontosan határozva az elvégzendő műveletek; a felújított benzintank beszerelése, irányjelző relé cseréje, hátsó lámpa felszerelése, kuplung munkahenger cseréje, zsírzási műveletek. A helyszínen a verőfényes napsütés már adott volt és az időjósok szerint már-már I. zaporozsec találkozós hőmérsékletre lehetett számítani. Kicsit korán érkeztük Vaskalappal, de legalább addig kinéztem a legárnyékosabb parkolóhelyet, hogy délután ne süljünk meg a kocsiban. Befutott Gyuri és jelezte, hogy kicsit messzebb és más jellegű fedett helyen áll a klubzapi. A helyiségben rengeteg múzeumi darab is fellelhető volt régi villamos táblától kezdve, fonalgyár megnyitási ceremóniájáról készült fotóalbumig. Jól illett a környezetbe a zapi is. Áttoltuk a szervizhez ahol tettre kész klubtagokba botlottunk. Gábor és Jani bemosakodva várták az újabb műtétet. Vaskalap nekiugrott a kuplung munkahenger cseréjének. Mi Janival kipakoltuk a „lomokat” az autóból és nagyjából kitakarítottuk a benzintank helyét. A menet közben megérkezett Csaba pedig a hátsó lámpa összerakását kezdte meg. És ha már a lámpánál tartottunk. Egyetlen működő fényforrást sem találtunk a sok szerszám között, így a kezembe került zaporozsec gyári stekklámpát és egy akksitöltőt összepárosítva megszületett a megoldás. Nem mernék rá esküdni, hogy maximálisan megfelelt a tűzvédelmi előírásoknak, de világított. A nagy hajtás közepette zapi hangra lettünk figyelmesek. És igen begördült a nemrég elkészült hófehér kései kopoltyús zapi Cserfalvi Zsoltival a volánnál. Természetesen mindenki eldobta ami a kezében volt és rögtön ráugrottunk a újdonságra. Megállapítottuk, hogy ez bizony remekül felújított példány és megérdemli az OT rendszámot. A pihenőidő után nekiláttunk a benzintank összerakásának. Itt már rögtön egy aprócska problémába ütköztünk. Az Atis által mellékelt csavarok nem igazán passzoltak, helyette bontott csavarok mentek vissza, de azért egy menetfúró elkélt volna. A felújított kuplung munkahenger felszerelése megtörtént, nekiálltunk légteleníteni, de valami nem volt egészen kerek. Elintéztük annyival, hogy majd ha beindítjuk kipróbáljuk. Áttértünk az index relé beépítésére. A zapi összes fényforrását működésre bírni elég kemény feladat volt ám. Természetesen a relé nem tette rögtön a dolgát. A hátsó lámpánál pedig semmi nem égett, holott kellett volna. Kábeleket kötözgettünk, piszkálgattuk a foglalatokat, cserélgettük az izzókat. Aztán Zsolti kicsit megbabrálta az elől lévő késes biztosítékokat amire észhez tért a világítás. Lett index, helyzetjelző, tompított, fék és tolató lámpa is, világított minden mint a karácsonyfán. Egyedül a rendszámtábla világítás makacskodott még de annak sem fogunk legközelebb kegyelmezni. Gyurival, Vaskalappal és Csabával beiktattunk egy ebédet. Mire visszaértünk Jani és Gábor véglegesítették a benzintankot. Sikerült beleerőltetni a maradék csavarokat is. Megérkezett egy régi fősulis szaktársam is. Peti érdeklődve és hatalmas vigyorral szemlélte a lelkesedésünket. Minden feltétel adott volt hozzá, hogy beindítsuk a zapit. Nosza, 2-3 köszörülést követően be is indult viszont az gyorsan kiderült, hogy a kuplung nem az igazi. Nem szerettük volna ha a váltó fogaskerekei az aknába potyognak úgyhogy leállítottuk és ismét megvizsgáltuk azt a munkahengert. Igazából pontosan nem derült ki, hogy mi volt a probléma, de Gábor addig állítgatta a kiemelő rudat, míg egyszer jó lett. Már csak apróbb műveletek választottak el minket, hogy beüljünk és csapassunk egy kört a verdával. Ülések vissza, ablakok megpucolva, első rendszám felpattint. És igen, elérkeztünk a klubzapi életének egy jelentős pontjához. Magamhoz vettem a kezdeményezést és behuppanva a volán mögé, vállaltam a jármű kirakását a garázs elé. Saját erőből beröffent a kocsi, kuplung és rüki amit már a hátul állók is láttak ugyanis a tolatólámpa is működött. Szabályosan indexelve, bizony mert már olyan is lett a kocsin. Eddig tudtunk kanyarodni csak jelezni nem tudtuk, aztán volt, hogy tudtuk jelezni de nem tudtunk kanyarodni és most mindkettő ment egyszerre. Szóval kiálltam a garázs elé, hagytuk egy kicsit járni és közben elégedetten bólogattunk, hogy milyen jó hangja van. Mivel 4 személyes a jármű ki is használtuk eme tulajdonságát és rögtön becsüccsentek ketten hátra. Ha már lúd legyen kövér, a volánnál ülve vállaltam, hogy körözünk egyet a környező utcákban. A menetteljesítményeket nagyon is rendbe találtuk. 4 személlyel is remekül gyorsult, meg is lehetett vele állni, egyedül a váltó 3-as de főleg a 4-es fokozata hibádzik. 3-asba még nagyjából be lehetett rántani a kart de a 4-essel már nagyon játszani kellett. Ha netán sikerült is, rögtön kidobta. Viszont ha a navigátor megmarkolta a kart akkor bent maradt 4. sebességben. Legalább lesz mivel foglalkozni legközelebb is. Következő alkalommal lassan a kasznin lévő hibák kijavításán kell gondolkodnunk.

Összességében szerintem elég nagy tettet hajtottunk végre. A 2011 óta nálunk lévő zapit sikerült annyira gatyába rázni minimális anyagi ráfordítással, hogy mára kijelenthető nagyjából biztonságosan lehet vele közlekedni. Sok ember áldozatos munkájának eredménye ez és nem utolsó sorban elég nagy összekovácsoló ereje van a klubtagok között. Ezúton is megköszönjük passzív és aktív résztvevők segítségét és reméljük előbb utóbb már szabályosan is lehet közlekedni vele közúton. A Klubzapi már most elérte célját, ahogy Vaskalap remekül megfogalmazta: „Szerelgetünk rajta ezt-azt, hogy pénzbe ne nagyon kerüljön, műhelygyakorlat gyanánt mi is tanulunk rajta, közben épül, talán szépül is valamennyit. Megnézzük a motort, a futóművet, a fékeket, kuplungot, mindent. Járóképessé és a lehetőségeinkhez képest üzembiztossá tesszük, aztán próbarendszámmal lehet vele találkozókra járni, mint az összefogás szimbólumát mutogatni.”

Természetesen most sem maradnak el a MOZGÓ és ÁLLÓ-KÉPEK.