A tél beállta előtt a Magyar Zaporozsec Klub lelkes tagjai még tettek egy utolsó kísérletet a klubzapi tökéletesebbé tételére. A November 9-ei feladat az elektromos rendszer rendbetétele volt illetve lett volna. A metálkék villám a garázsban a ponyva alatt már izgatottan várta, hogy elvihesse a zapiszerelő nap szokásos helyszínére, száguldó riportereteket. Vaskalappal a jobb 1-ben futottunk be. Az ezt megelőző eseményt kihagytam, de láttam a videókat amin a klubtagok száguldoztak a klubzapival. Így már én is vártam a lehetőséget. A garázsba egész szép flotta közepébe csöppent a metálkék villám, a klubautón kívül a múltkor már látott sárga amcsi taxi, egy OT-s 1200-es zsiga és egy nagy tepsi cabrio Ford Galaxie. Felkaptam a külön erre az eseményre tartogatott autentikus ruházatomat. Ami egy remekbeszabott szerelőköpenyből és egy eredeti egérrágta cipkás dinnyehéjból vagyis svájcisapkából állt. A klubautó átmozgatását a szervizpontra természetesen saját erőből kellett megoldani. Metálzapi akksija ki, klubzapiba be (itt jegyezném meg, hogy van nekem itthon egy batárnagy 74 Ah-ás japán akksim, ami régen a metálkék villámot szolgálta, de felajánlom a klubzapiba, kicsit töltögetni kell de használható) és már röffent is a V4. A szivató hektikus működése miatt folyamatos gázfröccsökkel lehetett mozgásban tartani a hevesen zakatoló hajtóművet. De ez mit sem vont le abból a sikerélményből, hogy saját erejéből lehetett vele eljutni A-ból B-be. Az eresztő jobb első kerék felfújása után rögtön mentem pár kört. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól sikerül a motor, a fék és a kuplung generál. A legkisebb gázadásra reagáló motor igencsak fickósan veszi a fordulatot, a fék pedig nem csak lassításra való hanem ténylegesen meg lehet vele állítani a gépet. Nagy élmény közlekedni vele, pláne úgy, ha az ember tudatában van annak, hogy ezt mi vagyis a Magyar Zaporozsec Klub értük el. Az élményautózás után beparkoltam az akna fölé és megindult a szöszmötölés a világítással. Sajnos nem túl nagy létszámmal jelentek meg a klubtagok, uhogy kiscsoportos foglalkozást tartottunk. Janzer Gyuri kisebb nagyobb szünetekkel, gyakorlatilag egész nap arra próbált rájönni miért lötyög a zapijában a vezető oldali ülés. Gábor a motor környékét vette kezelésbe. Többek között visszatuszkolta a motortakaró lemez gumiszegélyét, így már nem lóg olyan bénán a kurbli lyuk alatt. Vaskalappal kicseréltük a kiégett izzókat, majd befutott Milán, kezében egy érdekesnek ígérkező cirill betűs könyvvel. A könyv témája, oroszok a forma 1-ben. Remek történeteket hallhattunk a Sztálin fia által felügyelt Sokol nevezetű versenyautóról (ami egyébként egy Auto Union volt csak szovjet módra lemásolva) illetve a közelmúlt, a jelen és a jövő orosz, f1 pilótáiról. Valamint arra is fény derült, hogy Milán, Gazella típusú haszonjárművek forgalmazásával foglalkozik, amiket orosz alkatrészekből raknak össze Litvániában, lengyel motorral. Na ennyi kitérő után visszatértünk a klubzapi fényforrásaihoz. Kezünkben a megfelelő helyen felcsapott zapi szerelőkönyvvel próbáltuk a világítás kapcsoló működésének elvét megfejteni. Közben többször szét lett kapva maga a kapcsoló is, az elpotyogó apró csavarokat többször kutattuk egy elemlámpával a kezünkben, a földön görnyedve. Sikerült a fényváltót is leműteni, meg lett vakargatva és most már üzemszerűen működik. Ebédidőt is beiktattunk, de az 55 cm-es pizzát majszolva sem jutottunk előrébb. Krommer István vasútgépésszel az oldalunkon sem sikerült rájönni, miért nem működik megfelelően az a fránya kapcsoló. Elhangzott az „újra kéne kábelezni az egész autót” kijelentés is, de végül nagyjából vissza lett kötve a kapcsoló és abban egyeztünk meg, hogy majd az idénynyitó szerelőnapig rájövünk a titok nyitjára. Azért hogy legyen vmi sikerélmény is, Gábor precízen felszerkesztette a hátsó rendszámtáblát. A nap zárásaképpen következett a kedvenc részem, vissza kellett állni a garázsba. Boldogan pattantam a volán mögé, 1-2 indítózás és más zakatolt is a V4. Ugyan nagy tetteket nem sikerült véghezvinni, de legalább már tudjuk milyen irányba induljuk, hogy legyen világítás. És ha az is meglenne, már szaladgálhatna is a pajtásaival, igaz csak forgalomtól elzárt területen. Az idénynyitó szerelőnapig (március környékéig) ajánlom a nagyérdemű figyelmébe a mostani IDÉNYZÁRÓ (az album végére egy kis filmecske került ami az ezt megelőző szerelőnap anyagából készült és én nem vettem részt rajta, de Atis szorgalmasan dokumentálta a történéseket. Sz-Z-Sz – Száguldás, Zaporozsec Szerelem) és a márciusi IDÉNYNYITÓ szerelőnapok képei és videói közötti lapozgatást.