A zöld M-es életre kel!
2012. február 5-én került megrendezésre az év első klubos eseménye. Ezúttal Sipos Tamás alias Vaskalap írásos beszámolójával kezdeném, mivel ő volt az első aki monitorra vetette élményeit.„A hideg miatt most kicsit nehezebben jött össze a társaság, mert 9-kor elsőnek érkeztem. Később befutott Janzer Gyuri, Gubacsi Gábor, Cserfalvi Zsolti és „Szilvocs” Zsolti is. A metálkék csapatból csak Kristóf tudott jönni, ő is csak ebéd után.
Célul tűztük ki Fozát zöld M-es autójának indítását. Ehhez elsőként fel kellett tenni az önindítót, ami egy felújításon esett át. A bekötéshez rendelkezésre állt több különböző vezeték, amit kapcsolási rajz és autón kívüli próbakapcsolás alapján tudtunk azonosítani. Az első kísérlet majdnem tűzesettel végződött, mert 2-3 másodperces önindító használat után (nem forgatta a motort, csak kattant a behúzó és úgy is maradt) égett szag és füst képződött az autó alatt. Sietve abbahagytuk a kísérletet és levettem a forró önindítót. Még az akku kábel is átmelegedett. Egyből jött az aggodalom, hogy a felújított önindítót most leégettük, de szerencsére egy autón kívüli próba igazolta, hogy semmi baja. De akkor mi a baj? Nosza, forgassuk át a motort a kurblival! Nem ment, mert megragadtak a dugattyúk.
Hűha, most mi lesz! Kivettük a gyertyákat, olajat juttattunk a hengerekhez és 4 sebességbe téve az autót, megmozgattuk. Ez használt, átfordult a motor. Újra feltettem az önindítót, és így már forgatott, de a motor nem indult. Közben Gábor elkezdte keresni a hibát, és a vezetékeknél elég nagy disznóságot, szakszerűtlen csatlakozásokat fedezett fel. Közben kiderült, hogy a gyújtótekercs előtét ellenállásáról leszakadt a porcelántesten belüli forrasztás, de forrasztópákánk az nem volt. Szerencsére rendelkezésre állt a klubautó, ám azt egy fenevad kutya őrizte, így csak a házigazda mert vállalkozni a kiszerelése. Át akartuk szerelni róla az előtét ellenállást, de nem sikerült leszedni róla, ezért a teljes trafót át kellet tenni. Igen ám, de a zöld gépezetbe valaki elektronikus gyújtást eszkábált, ezért ki kellett bogozni a vezetékek gubancát. Erre csak ebéd után került sor.
Fincsi rizses káposzta volt az ebéd, amit Cserfalvi Zsolti egy házi kuglóffal koronázott meg. Majd visszatértünk a műhelybe.
Gábor kibogozta a vezetékkötegeket, kiiktatta az elektronikus gyújtást, de közben megérkezett Kristóf, aki már a motor indításának is tanúja volt. A motor tehát beindult, de a karburátorba öntött benzint elhasználva mindig leállt. Nem volt mese, szét kellett szedni a karbit.
Eközben Kristóffal nekiláttunk a főfékhengernek, mert semmi ellenállása nem volt a pedálnak; beragadt a dugattyú. Nagy nehezen sikerült kiműteni a helyéről a főfékhengert, de fékcső kulcs készletet mindenképpen be kell majd szerezni. A főfékhenger szétszedéséhez megpróbáltunk egy légkulcsot igénybe venni; hasztalan. A nagy záró anya piszkosul meg volt húzva. A vége az lett, hogy hosszabbított karú csőkulccsal tudtam csak leszedni, így elénk tárult a főfékhenger belvilága. Itt az volt a cél, hogy a berohadt dugattyút mozgásra bírjuk, ami sikerült is. Áttöröltük a belsejét, átnéztük a karmantyúkat, és alapjában véve meg voltunk elégedve vele. Lehetett visszaszerelni. Hiába, Kristóf imádja a hidraulikus rendszereket.
Időközben a motorindító különítmény leszedte a karburátort, aminek az egyik pillangószelepe egy merő lepedék és mocsok volt, ezért nem volt hajlandó megmozdulni. Sőt a gyorsító szivattyú is megragadt, tehát egy tisztítás és átfúvatás következett. Ennek hatására a visszaszerelés után már szépen dolgozott a motor.
A főfékhengert visszaszerelve egy légtelenítéssel próbálkoztunk, de a pedál nem keményedett fel, csak a fékfolyadék folyt a csövön. Valószínűleg a munkahengerek is be vannak állva, úgyhogy azt is szét kell majd szedni. Erre azonban már nem volt idő. Még utoljára beindítottuk a motort, és néhány perces járatás után már a hirtelen gázadásra is reagált; nem torpant. Persze egy karburátor felújítás azért szükséges lehet, hogy még szebb legyen a hangja, bár így sem panaszkodhattunk. Könnyű indítás, egyenletes járás, és gyors reagálás a gázpedál mozgására, igaz a gázbowden akadozik, azt majd meg kell kenni. A szelepfedelek alatt nem láttunk lerakódást vagy oda nem illő dolgokat. Az autónak nagyon sportos hangja van, mert a hangtompító dobon van egy tenyérnyi lyuk.
Következő alkalommal a fék munkahengereket kell átnézni, és a karburátort felújítani (síkba csiszolni, új tömítésekkel ellátni), továbbá meg kell találni, és lehetőleg megszüntetni a töltés hiányának okát.
Jól sikerült nap volt, reméljük március közepén lesz folytatás. Fozátnak és a családjának köszönjük a vendéglátást!”
Vaskalap lényegében elmondott minden fontosat úgyhogy sok újat nem tudok megosztania a nagyérdeművel. Nekem jutott a nemes feladat, hogy segédkezzek a főfékhenger körüli munkálatokban. Mondván én már úgyis rutinos vagyok a témában, meg állítólag „imádom a hidraulikus rendszereket”. Szétszedve a főfékhengert, a beragadt dugattyún kívül semmilyen hibajelenséget nem észleltünk, olajat sem csapta szét sehol, úgyhogy most nem állt elő a múltkori fékolajban úszás esete. Bele kiszed, megtisztít, visszarak, beszerel, ezt követően jogosnak tűnt az elvárás, hogy a fékrendszer légtelenítését követően, a zapival saját erőből kiálljunk majd visszaálljunk a garázsba. Aztán a hátsó légtelenítő csavarok nyitogatása után ezen álmok égett pernyeként szóródtak szét a hűvös garázsban. A végső konklúzió ahogy Vaskalap is említette, az lett, hogy a munkahengereket egytől egyik át kell nézni. Ez még jó móka lesz, a következő klubnapra türelmes, pepecselni tudó emberek jelentkezését várjuk.
A motorindítás egyébként nagy dilemmát okozott a kis 4 fős brigádnál. Vagy kinyitjuk az ajtót szellőzés céljából, de akkor fagyási sérülések közepette halálozunk el. Vagy pedig zárt ajtóknál viseljük el az erős füstöt, ez esetben mérgezés következtében murgázunk meg. Végül sikerült megtalálni a kettő közti egyensúlyt. Pár képet készítettem én is illetve 2 db videó is lett a motorindításról. A hang és kép minőségért elnézést kérek, de a kis fotoapparátom ezt tudja: